A gyertyamágia spirituális jelentõsége, lényege

A gyertyamágia címû anyag a 2004 évi Pogány Tábor egy elõadásának anyaga. Idén is lesz tábor szeptemberben, minden kedves érdeklõdõt szeretettel várunk! Részletek néhány héten belül ugyanitt!

A gyertyamágia lényegi mûködése abban áll, hogy azt az energiát amivel dolgozni kívánunk lehozzuk a fizikai síkra.

Miért?
Azért, mert az ember születésétõl kezdõdõen, a fizikai síknak pont annyira része, mint a szellemi világoknak... mûködése akkor a leghatékonyabb, ha a számára leginkább ismert világban dolgozik.
Ezért is részesítették elõnyben régen az ilyen rítusokat.

A gyertyamágia fontos szimbólum. S e szimbólum egyetemes mindenki számára érthetõ ha más nem, tudatalatt. Éppen ezért minden korú, nemû, és jellegû emberre ugyanúgy hat. A gyertya egyrészrõl a spirituális láng.
A láng a tudás és az élet szimbóluma. A lélek szimbóluma.
A hindu kultúrában a láng, a lélek lángja, egy a csecsemõmirigy felett található kék színû képzõdmény volt... egyes istenábrázolásokon meg is jelenítették, ez a Kék Gyöngy az Élet jelképe, a Tudás és a Bölcsesség, önmagunk õsmagva. A kék láng megtalálása az önismeret magasfoka. Jól mutatja ez az embert, a belül nyugodt, de mégis "láng-oló" embert, a szenvedélyek ura és néha kényszerû megteremtõje.

A gyertya másrészrõl tisztító szimbólum az anyagi szár, egy álló emberi test, a föld csodája, felül a láng, az ember feje, a tudás központja... a megtisztulás és felfelé jutás irányelve, s egyben a tisztító- Tûz megnyilvánulása. Mert így van: a gyertya megtisztulás minden testi-lelki rossztól.

A gyertyát, ha mint spirituális szimbólumot megértjük, azt hogy ez kollektíve mint jelent az emberek számára, megértjük mért használták sokat õseink.

A gyertya megalkotása maga is egy végtelen nagy feladat... ahogy Osho mondja: meditálj... meditálj tehát légy ott mindenben.
Ha ott vagy mindenben, így a gyertya elkészítésében is, akkor beleadod magad, megnyilvánulsz benne... gyakorlatilag teremtesz!
Ugyanúgy teremtesz, mint mikor gyermeket hozol világra, mikor egy képet festesz vagy rendet raksz. Alkotsz egy új körülményt. Te alkotod. A gyertya elkészítése nem egy fizikai folyamat ...nem egy gyertyaöntés, hanem egy lelki megalkotás, ahogy kiöntöd a szárat megalkotod benne magát az embert, ezt mikor meggyújtod megkoronázod teremtésedet a fejjel... a lánggal, ami kigyúl... mint mikor az összes csakra harmóniában zeng... zenél, dalol és körülleng, és a koronacsakra isteni fénye magától jelen van, õ az összhangzat. Éppen elég egyébként mindezt fejben elvégezni, de könnyebb, ha lehozzuk tetteinket a kézzelfogható világba.

A gyertya elkészítésébe tehát bele kell adni magunkat. Ott kell légy benne. Amíg készül, addig az akaratod szinte megfogan benne. No nem erõsen kell belekényszeríteni az akaratunkat, nem kell három órát koncentrálni, mert így csak magunkat szegezzük bele. A gyertya seperc elkészül, biztos tudattal fogjunk hozzá: hogy így lesz és kész... válasszuk ki tudatunkban, képzeletünkben azt a szálat, amit el kívánunk érni. Az akarat valósággá válik. Beköszönt az, ami addig remény volt csak, kívánalom.

A gyertyát kialakítjuk: kiöntjük vagy mártjuk, tekerjük.
Ami kell hozzá:
kanóc - ez mindenféleképpen, kicsit hosszabb mint maga a gyertya
viasz - ez lehet természetes méhviasz, de lehet iparilag elõállított is, lehet kis táblákban is kapni, feltekercselni, vagy lehet rendes faggyú...
egyéb részek - illatosítók, olajok, virágok, élõ, száraz, kávébab és magvak

Fontos mit teszünk a gyertyába... meghatározza a jellegét, minden kicsi mag, virág, ha csillámport teszünk bele az is. Nem mindegy tisztítani akarunk, vagy mást végzünk-e.

A gyertyamágia igazából két irányban használható. Egyrészrõl bevonz valamit, másrészrõl eltaszít valamit. Amikor bevonzunk magunk felé tekerjük a gyertyát testben és lélekben, amikor taszítunk kifelé.

Szerencsés minden gyertyát beolajozni, így a tekerés, maga a bedörzsölés folyamata lesz, de ez már csak egy viszonylagos tényezõ.

A gyertyamágiában tehát vagy megtisztulunk valamitõl vagy be akarunk vonzani valamit.
A mikor tudjuk, hogy pontosan milyen hatást szeretnénk elérni fontos kiválasztani:
- a színét, a szín ugyanis, mint látható frekvencia is ad egy rezgést, ez a rezgés aztán közrejátszik majd a rítus során.
- a növényt amit hozzáadunk... mikor terem az a növény, mely archetipikus vonásokat mutatja színe, illata, jellege, virágzása alapján.
- illóolaj, mely illatokkal látjuk el a gyertyát, azok milyen jelleget mutatnak.

Mást is fontos alaposan mérlegelni.
Mérlegelni hiszen valamikor az a célravezetõ, ha például bevonzani szeretnénk valamit, hogy a hatással analóg gyertyát készítünk, aztán például elhárításnál... ezt akarom elhárítani??? Vagy inkább egy ellentétes jelleggel kioltom? Nehéz kérdés...a megérzéseink adják a választ.

Gyertyamágia tehát három részre osztható:

1. Kezdeti fázis: Kigondolás, eltervezés, gondolatokkal már ekkor is alkotunk, alakítunk, elõkészületek, anyagok beszerzése, ez lehet több hét is, de lehet 10 perc is akár.
2. Készületi fázis: Amíg a gyertya készül, kiöntjük, mártjuk kanócra, tekercseljük, stb. Továbbá a bedörzsölés, és magának a helyszínnek, illetve saját magunk elõkészítése.
A helyszín nem kell hogy különleges legyen az eszközök a tudati megteremtéssel jól helyettesíthetõk, viszont egy valami nagyon fontos... amikor rítust végzünk, legalább az alatt a rövid idõ alatt csak azt tegyük, ne foglalkozzunk mással!!!
3. Maga a rítus: Gondolati egység, egy elmélyülés, meditáció, egy rituálé, ráhangolódás, és az akarat képzettársításos érvényesítése.

Melyik szín mit takar? Tiszta és kevert színek.
Illóolajok melyik milyen jelleget takar?... néhány alaptípus.

Ráolvasások, a mágikus rítus megerõsítése.
Lehet papírra írni és égetni, szélnek ereszteni, vagy a viaszba olvasztani, a viaszkészítés és a bekenés idején mit mondunk... mire koncentrálunk?!
A gyertyamágiában is segítségül - vagy a megtisztulás, vagy a kívánt dolog, esetleg a tûz általi megtisztulás, tehát a fiatal - tûz isteneket hívjunk, mint pl. Hórusz.

A viasz ezen kívül felruházható mágikus jelekkel, minden fajta szimbólum, jel, rovás számíthat. Az egyetemes szimbolikának is nem árt ha megfelelnek, de a legfontosabb az egyéni jelentés.

A gyertya égetése 1, 3, 7, 21 napos rítus. A lényeg, hogy elégessük a gyertyát, végül teljesen... ha mégis marad, elássuk.
Mért 21 a legtöbb? A mai világban a mágia "hatóideje" ha beszélhetünk ilyenrõl...tehát az energiák pontos vándorlásának ideje egy rítust követõleg, átlagos erejû embernél 2 és fél hét, azaz kb. 18 nap. A 21 nap már egy biztos átfutási idõ.

Ugyanabban az idõben gyújtsuk meg ezt minden nap... ha kell naponta kenjük be.

Miért oly célszerû a pogány világokban? Azért mert õsi, mert õseink is hozzá tudtak jutni egy kis gyolcshoz, faggyúhoz... ezt õk is meg tudták tenni. Ráadásul nem feltûnõ, maga a rituálé nem túl hosszú a gyertya leégése nem sok vizet zavar.

A gyertya rítusa egyébként történhet egy, illetve több gyertyával azonos és több különbözõ színûvel. Minden rituálénak alapvetõ eszköze egyébként, hiszen a koncentrációt segíti, az elmélyülést azzal hogy az agy a lángra fókuszál, a mélyben pedig megmozdul valód tudatod. Ezzel a fókusszal pedig, ahogy belesûríted akaratod, automatikusan egy energiafókuszt hozol létre, amit a láng nyel el akaratodból az megsokszorozódik. Ez a fókusz mint egy lencse mindent begyûjt.
A gyertyamágia lehet más elemek közvetítõje ha üstbe, földkupacba helyezzük, vagy szabad, légjárta térbe.

A tûz egyébként a levegõvel rokon igen aktív elem... egyetlen komoly különbségük, hogy a tûz olykor akaratlanul is rombol. Azonban jótékony elem... az élethez nélkülözhetetlen, hiszen a tûz a dinamizmus, a mozgatórugó életünkben, és az élet folytonos változás! A tûz is nélkülözhetetlen...

A rítust befolyásoló külsõ tényezõk a Hold és egyéb bolygók állása. De fõként a Hold Anya ereje, hiszen a víz ura õ, a tûz kioltója... ám rítusunkat különösen a megtisztulást segítheti.
Fogyó Hold idején a hárítást, növõ, illetve telihold idején az új dolgok elérését, új kilátásokat kell keresni. Ehhez hangoljuk a bekenés mozgását is.

A gyertya világító eszköz volt sokáig... s ma már ugyan helyettesítettük mással, azért megmarad szerepe, ahogy egy gyermek is fényes égõ gyertyaként látja a gyertya szót, amint kimondod, így nevezi meg, mi is fényére gondolunk elõször, s csak aztán a színére, hatásaira.
A gyertya lángja mi magunk vagyunk... ahogy a máglya a "mi"-tudat, a nagyvilág, a Nap pedig maga Isten... az a kis gyertya mi vagyunk, az egyén, az a kis Ego, aki ha belátja léte korlátait életre érdemes.

A gyertya fényesség, magunk fényessége, s ha használjuk, ha reá kerül a sor, akkor begyûjt minket kívánságainkat, dühünket és vágyainkat, és ezt közvetíti a nagyvilágnak, ezzel az erõvel hat.

Ha megértjük, hogy a rítus melyben a gyertyát ítéltük legjobbnak óhajaink kifejezésére, ebben ez a gyertya, mi magunk vagyunk ugyanúgy, akkor valósággá válik, minden belé suttogott szavunk!