|
|
Tartalom
Jonathan csak 12 éves, de már a hatodik iskolába jár. Az utolsó esélye a lipcsei St. Thomas iskola, amely világhíres fiúkórusáról vált ismertté. Az igazgató, dr. Johann Bökh felveszi őt, és hamar kiderül, hogy Jonathan nem is kerülhetett volna megfelelőbb bentlakásos iskolába. Hamar összebarátkozik a szobatársaival – a szabadelvű Martinnal, a szégyellős Ulival, a kísérletező kedvű ifjabb Kreuzkammal és a mindig éhes bokszbajnokkal, Matzcal. A fiúk elviszik őt titkos találkozóhelyükre is, egy elhagyott vasúti kocsiba. Egy nap ott találnak egy rejtélyes idegent, a Nemdohányzóra, akinek szintén van kulcsa a vagonhoz. Másnap reggel a fiúkórus koncertfelvételre készül a Miklós-templomban, amelyet azonban megzavarnak a „bejárók”, akik mindig ellenségeskednek az internátusbeliekkel. A bejárók elrabolják Kreuzkammot, és elégetik a kottákat. Nagy hógolyócsata következik, amit a bennlakók nyernek meg, ám a Justus gúnynevű igazgató, dr. Bökh büntetést ró ki rájuk: egy színdarabot kell előadniuk az iskola karácsonyi ünnepségén. Nehéz jó darabot találni, de a gyerekek véletlenül rábukkannak egy viharvert levéltárcára a vasúti kocsiban, amelyben kézirat rejtőzik: A repülő osztály. A fiúk tűzbe jönnek, és amolyan Star Trek típusú űroperát akarnak színpadra állítani. Jonathan zenét komponál hozzá, és meg is rendezi. Még a bejárókat is érdekli az előadás, csapatuk vezére, a csinos Mona is beszáll a darabba, de főleg Jonathan kedvéért, aki szerinter nagyon édes kölyök. A dolog azonban bonyolulttá válik, amikor Justus meghallgat egy részletet, és azonnal megtiltja, hogy előadják a darabot. Jonathan dühbe gurul, és kivágja a kéziratot az ablakon, majd egy véletlen következtében tűz keletkezik, és ki kell hívni a tűzoltókat. Jonathan elismeri, hogy ő volt a hibás, de Justus is érzi, hogy indok nélkül nem tilthatja meg az előadást. Végül elmondja a diákoknak, hogy a darab saját nehéz iskolaéveire emlékezteti, mivel akkriban ő és legjobb barátja, Robert is írt egy ilyen színdarabot. De azt sohasem adták elő, mivel Robert váratlanul elutazott, és azóta sem találkoztak. Justus mégis engedélyezi, hogy előadják a darabot, és a gyerekek is szereznek egy kellemes meglepetést neki: összehozzák Roberttel, aki nem más, mint a Nemdohányzó. A karácsonyi ünnepség végén a bejárók és a bentlakók együtt énekelnek, és Jonathan is is az iskolában marad, ahol végre barátokra talált. |
Az ifjúsági filmek valaha hazánkban nagy népszerűségnek örvendtek, ám a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk sikerének csak hírmondója maradt. Egy-két ügyetlen próbálkozás (A szalmabábuk lázadása, Na végre itt a nyár!) a csúfos mozis szereplést követően rekordgyorsasággal tűnt fel a különféle TV adókon, mára tehát a célközönséget egyedül az amerikai filmdömping szolgálja ki. A szerencsés (?) kivételek közé sorolható A repülő osztály: Németország elsőszámú export gyerekkönyv szerzőjének írásait szülőföldjén időről-időre újraforgatják az aktuális generáció számára, így jelen történet 1954 és 1973 után idén harmadszor is a nagyérdemű elé kerülhet.
Erich Kästner nyúljon bármennyire könnyed témákhoz írásaiban, a felszín alatt fogékony maradt a különféle társadalmi kérdésekre – például a csonka családban felnövő gyerekek kitaszítottságának problémája több művében is előkerül. Tomy Wigand rendező nem igyekszik ezeket a háttérbe szorítani, A repülő osztály modernizálásával mégis hangsúlyt téveszt. A film kezdetben a sztereotípiák görcsös sulykolására törekszik: a jól ismert karakterek (konzervatív, ügyefogyott igazgató; szemüveges, nyalizó stréber; kémiazseni, stb.) és konfliktusok (ellenségeskedés a bejárósok és bentlakók között) köszönnek vissza, nyakon öntve halvány szerelmi szállal. A közhelyeknél nagyobb baj, hogy a két tábor közötti viszály egy huszárvágással elhal: mintha háromnegyed óra múltán egy egészen más film kezdődne el, ami inkább szól egy színdarab fáradságos összehozásáról, illetve a felnőttek évtizedekkel ezelőtti sérelmeinek orvosolásáról, mintsem az eleddig főszereplőként beállított Jonathanról.
A játékidő ugyancsak A repülő osztály ellen dolgozik: a felesleges mellékszálak elhagyásával és a hangsúlyok kiegyenlítésével akár szórakoztató másfél óra is kikerekedhetett volna, Wigand viszont televíziós múltját letagadhatatlanná téve, rétestészta módjára nyújtja a történetet. Munkájának megítélésén tovább ront egy olyan giccsbe fulladó és vérciki záró előadás, melyhez fogható még a legnegédesebb Disney-produkcióknál is ritkaságszámba megy.
Képek
|
|
Hauke Diekamp (Jonathan Trotz) | |
|
|
1989. augusztus 6-án született Brémában. 1995 óta Drezdában él, 2000-ben íratkozott be az evangélikus gimnáziumba. Szeret zongorázni és a számítógépe előtt ülni, szívesen táncol és csatangol a barátaival. A repülő osztályban játssza első filmszerepét.
|
|
|
|
| |
|
|
|
Philipp Peters-Arnolds (Martin Thaler) | |
|
|
1990. július 1-jén született Münchenben. A Derksen magániskolába jár, szeret teniszezni és hódeszkázni, és jó zongorázik. A repülő osztályban állt először kamera elé, korábban szinkronszerepeket kapott a Stuart Little, kisegér (1999) és A panamai szabó (2001) című filmekben.
|
|
|
|
| |
|
|
|
Frederick Lau (Matz Selbman) | |
|
|
1989-ben született. 1999-ben Berlin ifjúsági judóbajnoka lett, jégkorongozik, teniszezik, gokartozik, úszik és teniszezik. 1999-ben állt először kamera elé a ZDF Achterbahn – Mein großer Bruder című sorotzatában, majd szerepet kapott pár tévéfilmben is. Játékfilmekben is szerepelt, játszott Andreas Dresen Die Polizistin (2000), Olaf Kaiser Drei Stern rot (2000) és Vladimir Torbica Der Brief des Kosmonauten (2001) című filmjeiben.
|
|
|
|
| |
|
|
|
François Göske (Kreuzkamm) | |
|
|
1989. március 18-án született Bourges-ben. Nyolcéves kora óta tagja a Bayerischen Staatsoper gyerekkórusának, a Bohéméletben szólót is énekelt, és szólista volt a Teddy című musicalben. A gyerektévécsatorna Cool oder Crash című műsorának állandó résztvevője, kisebb szerepeket játszott a Der Kleine Mann (2001) és a Bibi Blocksberg (2002) című filmekben.
|
|
|
|
| |
|
|
|
Teresa Vilsmaier (Mona) | |
|
|
1989. június 8-án született Münchenben. A Bavaria nemzetközi iskolába jár, a német mellett csehül és angolul is beszél, most tanul franciául. Zongorázik és klarinétozik, szívesen táncol hiphopot és szeret szteppelni is. Apja, Joseph Vilsmaier filmrendező irányításával állt kamera elé a Rama Damában, szerepelt a Stalingrad (1991/92), a Schlafes Bruder (1995) és a Marlene (1999) című filmekben, az utóbbiban Marlene Dietrich lányát alakította.
|
|
|
|
| |
|
|
|
Ulrich Noethen (Dr. Johann „Justus” Bökh) | |
|
|
1959. november 18-án Münchenben született. A stuttgarti színházművészeti főiskolán végzett, a kilencvenes években kezdett tévéfilmekben szerepelni. 1997-ben a Szabadesés című roadmovie-ért a bajor televízió Arany Oroszlán-díját kapta. 1997-ben a Joseph Vilsmaier által rendezett Comedian Harmonists című filmben nyújtott alakításáért megkapta a bajor filmdíjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Ismertebb filmjei: Szabadesés (Der Ausbruch, 1996), A parkolóház réme (Der Parkhausmörder, 1996) A Skorpió (Der Skorpion, 1997), Beresina, avagy Svájc végnapjai (Beresina oder Die letzten Tage der Schweiz, 1999), Bibi Blocksberg (2002), Bonhoeffer: Isten szolgája (Bonhoeffer – Die letzte Stufe, 2002)
|
|
|
|
| |
|
|
|
Sebastian Koch (Robert Uthofft, a Nemdohányzó) | |
|
|
1932. május 31-én született Stuttgartban. A müncheni Otto-Falckenberg-Schuléban végzett, először színpadon szerepelt, majd filmezni kezdett. Több mint negyven tévé- és mozifilmben játszott, kétszer kapta meg a bajor televízió díját a Der Tanz mit dem Teufel és a Die Manns – Ein Jahrhundertroman című filmekért. Ismertebb filmjei: Barátnők (Freundinnen, 1994), Az elzásziak avagy a két Mathilde (Les Alsaciens ou les deux Mathilde, 1995), Halálhajó Fähre in den Tod, 1996), A szenvedély ára Ende einer Leidenschaft, 1997), Kelta lelkek völgye (Das Tal der Schatten, 1998), A fekete Buddha titka (Die Rückkehr des schwarzen Buddha, 2000), Az alagút (Der Tunnel, 2001), Ámen (Amen, 2002), Napóleon (Napoleon, 2002)
|
|
|
|
| |
|
|